Valamikor az ’50-es, ’60-as években a romantika teljesen mást takart, mint manapság. Akkor még nem léteztek okostelefonok, számítógépek, laptopok, tabletek. Sőt, még digitális fényképezőgépek sem. A vezetékes telefon is olyan ritka volt a lakásokban, mint a fehér holló, de a televízió is.
Abban az időben a fiatalok teljesen más módokon, más helyeken ismerkedtek egymással. A legtöbben tánciskolába jártak, tejbárokba, táncestekre, amiket leginkább ötórai teának hívtak.
Nem üzengettek egymásnak, hanem személyesen találkoztak vagy éppen levelet írtak hagyományos módon. Tollal, papírra. Sokat jártak autós moziba, kártyapartikat szerveztek. Akkor a való életet élték, nem pedig a virtuális világban találkoztak össze. Kézzel foghatóbb és személyesebb volt a kapcsolatuk, mint a ma emberének. Aránylag hamarabb kiderült mindenkiről, ha az általa elmondottak takarták-e az igazi személyiségét. A lányok álmodozóbbak voltak, a fiúk talán kicsit romantikusabbak.
Romantika manapság
A XXI. századra minden megváltozott, így a romantika is. Az emberek teljesen másképp élik meg ezt is, mint a régiek. Jelen világunkban már sokkal kevesebb személyes kontaktussal kezdődnek a kapcsolatok. Nagyon kevés ember választja az ismerkedés hagyományos formáit, leginkább a digitális világ eszközein keresztül „találkoznak” az emberek. Internetes társkereső oldalak segítenek a párkapcsolatok létrejöttében, több, kevesebb sikerrel. A régihez képest nagy mértékben megváltoztak az értékrendek.
Felgyorsult a világ, az embereknek egyre kevesebb idejük jut érzéseik valódi megélésére. Szerencsére azért a leterheltség mellett is megmaradtak az egymás iránti érzelmek. Létezik a szerelem, a szeretet, s igen, létezik még a romantika is. Manapság is divat egy romantikus vacsora a kedvessel, a szerelmes séták sem haltak ki a világból, ahogy a szerelemes, romantikus üzenetek sem. Csak maga az üzenet hordozója változott meg. Nincs szükségünk időgépre az igazi romantikához, csak hagyjuk az érzést feltámadni saját magunkban.
