A harcok egy bizonyos ponton elkerülhetetlenek. Lehet, hogy a másik ember életünk szerelme, de időről időre dühösek leszünk rá, még ha csak apróságok miatt is. Lehet, hogy szomorúak, dühösek, sőt keserűek vagyunk a helyzet miatt, de ez nem akadályoz meg minket abban, hogy szeressük a társunkat.
Ezért ahhoz, hogy kibéküljünk vele, őszinte bűnbánatot kell éreznünk és beszélgetnünk kell, hogy megmutassuk neki, hogy az iránta érzett szeretetünk erősebb minden konfrontációnál.
Minden veszekedés egy új lépés a kapcsolatban. Diane Cloutier író és párkapcsolati szakértő szerint a problémákat nem elrejteni kell, hanem beszélni róluk. A különbségek megbeszéléssel leküzdhetők. Ellenkező esetben minden szőnyeg alá söpört konfliktus előbb-utóbb nagyobb intenzitással fog újra felszínre törni. Emlékeznünk kell arra, hogy miért haragudtunk meg egyáltalán, és hogy mitől olyan fontos számunkra ez a vita.
Hogyan orvosoljuk a problémákat?
Mindkettőjüknek meg kell adni a lehetőséget, hogy kifejezzék érzéseiket. Mindegyiküknek megvan a maga oka a harcra, és nem azért, mert az egyikük úgy érzi, hogy neki van több igaza, a másikat el kell utasítani. Kulcsfontosságú, hogy felváltva beszélgessünk. Vannak időszakok, amikor csendben kell maradnunk, és csak figyelnünk kell egymásra, aztán majd mi jövünk sorra.
Nem lehet mindig miénk az utolsó szó, és nem gondolhatjuk mindig, hogy miénk az igazság. Fel kell ismernünk, hogy milyen harcok mellett döntünk. Minden nézeteltérésből nem szabad erős vitát csinálni, ezért fel kell tennünk magunknak a kérdést: tényleg érdemes emiatt keménykedni?
A megbékélés során elengedhetetlen, hogy türelmesek legyünk egymással – elvégre a párunkról van szó. Fogadjuk el a másik fél álláspontját, és mutassuk ki, mennyire értékeli, hogy megosztja velünk a kérdéssel kapcsolatos álláspontját.
Még ha hatalmas is a szeretetünk a másik ember iránt, nem szabad elfelejtenünk, hogy ő más. Mindkettőnknek különböző szülei, családja és neveltetése volt, és kezdettől fogva más-más háttérrel rendelkeztünk.
