Egy szakítás mindig nehéz, még akkor is, ha békés úton történik. A közös tervek szertefoszlanak, az érzelmek intenzívek lehetnek, és időbe telik, míg valaki újra önmagára talál. Azonban a szakítás egyben lehetőség is arra, hogy tanuljunk belőle, fejlődjünk, és megerősödve lépjünk tovább. De hogyan is tegyük ezt?
A szakítás a gyászhoz hasonló folyamat
A szakítás feldolgozása hasonló a gyászfolyamathoz, hiszen egy kapcsolat elvesztése is veszteségélmény. Fontos megérteni, hogy ez egy természetes érzelmi folyamat, amelynek szakaszai a következők lehetnek:
- Tagadás – az első reakció gyakran az, hogy nehezen hisszük el, hogy valóban vége van, és sokan hajlamosak reménykedni a kibékülésben.
- Harag – megjelenhet a düh az ex iránt, vagy akár saját magunkkal szemben, ami normális, viszont lényeges, hogy ezt az érzést egészséges módon vezessük le (pl. sporttal, naplóírással).
- Alkudozás – felmerülhet a gondolat, hogy “Mi lett volna, ha máshogy csináljuk?” vagy hogy “Talán még van esély a folytatásra?”.
- Szomorúság – egy idő után a veszteség tudatosul bennünk, és elkerülhetetlenül jön a mélyebb fájdalom és szomorúság időszaka, ilyenkor nem szabad elnyomni ezeket az érzéseket.
- Elfogadás – a végső szakasz, amikor az ember már nem a múlton rágódik, hanem képes előre tekinteni, és új lehetőségeket lát maga előtt.
A szakítás élménye persze fizikai dolgokban is megnyilvánulhat, például abban, hogy nem lesz étvágyunk, vagy épp vigaszként nassolunk, de akár libidócsökkenést vagy merevedési zavart is okozhat.
Tippek az egészséges továbblépéshez
Rendkívül lényeges, hogy a szakítást egészséges módon dolgozzuk fel. Fontos, hogy ne meneküljünk az érzéseink elől, adjunk időt magunknak, hogy feldolgozd a szakítást. Célszerű kerülni az azonnali „pótlékokat”, ugyanis gyakori, hogy valaki gyorsan új kapcsolatba ugrik, de a feldolgozatlan érzések később visszaüthetnek.
Jobban járunk, ha megengedjük magunknak a pihenést, a regenerálódást, ne várjunk el magunktól azonnali pozitív változásokat. Ha tehetjük, töltsünk több időt a barátainkkal és a családunkkal, hiszen a társas kapcsolatok rengeteget segíthet abban, hogy ne érezzük magunkat egyedül.
